102. fejezet - Melyben megkoszonom a figyelmet
Ma, június 1-jén, megírtam az utolsó vizsgadolgozatot is, amit az itteni egyetemen el kellett végeznem. Mire végeztünk, bejelentették, hogy felkerültek a netre a szakdolgozatjegyek is, így már azt is tudom, hogy az itt leadott kutatási beszámolóm milyen eredményt kapott. Nem mellékesen ma lejárt a hallgatói státuszom, így hivatalosan nem vagyok többé portsmouth-i diák. Kicsit szomorú vagyok emiatt, de legalább a magyar hallgatói jogviszonyom megvan még október közepéig.
Ez a blog azért jött létre, hogy segítségével az Erasmus ösztöndíjas tanévemet dokumentálhassam, és aki szerette volna nyomon követni áldásos és áldatlan tevékenységeimet, az se maradjon szellemi táplálék nélkül. Nos, úgy gondolom, hogy a blog szerepét betöltötte és kiteljesedett. Nem mindig írtam érdekeseket, nem mindig frissítettem gyakran, és összesen csak 102 bejegyzést írtam (ennek jó része a tengerről illetve mindenféle épületről készült kép). Ugyanakkor úgy érzem, a legfontosabb dolgokat, illetve azok mások orrára köthető verzióját megosztottam az olvasókkal. Nagyon szép, izgalmas helyeken jártam - Londonban, Cardiffban, Oxfordban, Bristolban, Bathban, az Isle of Wighton, ott készült apa relaxálós fényképe - és sok emberrel megismerkedtem: magyarokkal, britekkel, olaszokkal, románokkal, koreaival, némettel, spanyolokkal, portugálokkal. Tudtam én, hogy jó ötlet ez az Erasmus, még ha nem is buliztam és szocializálódtam annyit a diákokkal, mint mások. Munkavállaló lettem és önkéntes is, és félig autóvezető.
Ami a jövőt illeti, a terveimet emailben (lásd a fejlécet) vagy telefonon vagyok hajlandó az orrotokra kötni, ha olyanom van.
Remélem, tényleg figyeltetek, mert röpdoga lesz hétfőn harmadik órában az elmúlt kilenc hónapban történtekből.
