the fires of pompey

Portsmouth-ban eltoltott Erasmus-osztondijas idoszakomat hivatott e blog dokumentalni, 2011 szeptemberetol 2012 juniusaig.

Ha kerdesed, megjegyzesed van, irj a torokgeorgina@yahoo.co.uk cimre vagy regisztralj tumblr-re es akkor tudsz kovetni is (nem kell RSS-feedet hasznalni).

102. fejezet - Melyben megkoszonom a figyelmet

Ma, június 1-jén, megírtam az utolsó vizsgadolgozatot is, amit az itteni egyetemen el kellett végeznem. Mire végeztünk, bejelentették, hogy felkerültek a netre a szakdolgozatjegyek is, így már azt is tudom, hogy az itt leadott kutatási beszámolóm milyen eredményt kapott. Nem mellékesen ma lejárt a hallgatói státuszom, így hivatalosan nem vagyok többé portsmouth-i diák. Kicsit szomorú vagyok emiatt, de legalább a magyar hallgatói jogviszonyom megvan még október közepéig.

Ez a blog azért jött létre, hogy segítségével az Erasmus ösztöndíjas tanévemet dokumentálhassam, és aki szerette volna nyomon követni áldásos és áldatlan tevékenységeimet, az se maradjon szellemi táplálék nélkül. Nos, úgy gondolom, hogy a blog szerepét betöltötte és kiteljesedett. Nem mindig írtam érdekeseket, nem mindig frissítettem gyakran, és összesen csak 102 bejegyzést írtam (ennek jó része a tengerről illetve mindenféle épületről készült kép). Ugyanakkor úgy érzem, a legfontosabb dolgokat, illetve azok mások orrára köthető verzióját megosztottam az olvasókkal. Nagyon szép, izgalmas helyeken jártam - Londonban, Cardiffban, Oxfordban, Bristolban, Bathban, az Isle of Wighton, ott készült apa relaxálós fényképe - és sok emberrel megismerkedtem: magyarokkal, britekkel, olaszokkal,  románokkal, koreaival, némettel, spanyolokkal, portugálokkal. Tudtam én, hogy jó ötlet ez az Erasmus, még ha nem is buliztam és szocializálódtam annyit a diákokkal, mint mások. Munkavállaló lettem és önkéntes is, és félig autóvezető.

Ami a jövőt illeti, a terveimet emailben (lásd a fejlécet) vagy telefonon vagyok hajlandó az orrotokra kötni, ha olyanom van.

Remélem, tényleg figyeltetek, mert röpdoga lesz hétfőn harmadik órában az elmúlt kilenc hónapban történtekből.

Ez pedig életem első kaporszósza.

Ez pedig életem első kaporszósza.

Kalóz Pete kalandos játszóterének szentelem eme bejegyzést (100.), noha magam nem látogattam meg. Újra enyhébb az idő, elvonult a nagy - itteni viszonylatban - meleg, de a hét elején még nagyban dúlt a BBQ-zás a parton. Lementünk Zsuzsival fish and chipset enni és fagyizni a kedvenc árusomhoz. Mondanom sem kell, kellemes délután volt gyomorügyi szempontból.

Kalóz Pete kalandos játszóterének szentelem eme bejegyzést (100.), noha magam nem látogattam meg. Újra enyhébb az idő, elvonult a nagy - itteni viszonylatban - meleg, de a hét elején még nagyban dúlt a BBQ-zás a parton. Lementünk Zsuzsival fish and chipset enni és fagyizni a kedvenc árusomhoz. Mondanom sem kell, kellemes délután volt gyomorügyi szempontból.

Relaxál.

Relaxál.

Meg het ora

… és itt van anya és apa! Tiszteletükre még ki is porszívóztam.

Most értünk haza éjjeli vezetésből, elmentünk Chichesterbe, onnan pedig én vezettem haza. Egészen 70 mérföldes sebességig felmentem, izgi volt…

Volt születésnapom, megint. Az kegyetlenül közömbös földgolyóbis egyre csak forog és forog és kering, kérdezés nélkül, a sejtjeim pedig nonstop cserélődnek. Fránya egy körhinta.
Mondhatjátok, hogy intellektusomon nem látszik, mivel 10 éves korom óta folyton az egekben stagnál az IQ-m, de nem kell itt a hízelkedés meg törleszkedés! Igenis fejlődtem tudományilag, most már például tudom, hogy pizzára kukoricát rakni eretnekség (egy olasz lány szerint legalábbis biztosan!), és hot cross bunt Nagypénteken esznek az angolok. Meg tudok különböztetni egy burritót egy chimichangától és tudom, hogy a José Cuervo Reposado-t legalább hétéves kék agavéból csinálják. Ez utóbbit az interneten olvastam. Azt is tudom, hogy sokszor bocsánatot kérni néha használ, de többnyire felesleges. Meg azt, hogy egy németórai példamondat évek elteltével is útmutatást adhat, és csak később jön rá az ember, mennyire komolyan gondolta. Tudom, hogy bármennyi tényt tudok is, hülye attól még lehetek.
A lényeg a lényeg, hogy végre szép szimmetrikus a korom újra. Kicsit megijedtem egy pár órára, hogy jaj, mi lesz, a velem egyidős XY már rég elismert művész én meg néha belegabalyodok egy egyszerű angol mondatba is és sokszor nem értem az embereket, de a dolgok állása kielégítő. Szerencsére példaképeim között nincs XY, így tök irreleváns, mi folyik vele. Tilda Swinton pedig csak egyre sikeresebbé és csodásabbá fejlődik az idő múlásával, úgyhogy: Swinton leszek.
Még egy dolog: Boldog anyák napját!

Volt születésnapom, megint. Az kegyetlenül közömbös földgolyóbis egyre csak forog és forog és kering, kérdezés nélkül, a sejtjeim pedig nonstop cserélődnek. Fránya egy körhinta.

Mondhatjátok, hogy intellektusomon nem látszik, mivel 10 éves korom óta folyton az egekben stagnál az IQ-m, de nem kell itt a hízelkedés meg törleszkedés! Igenis fejlődtem tudományilag, most már például tudom, hogy pizzára kukoricát rakni eretnekség (egy olasz lány szerint legalábbis biztosan!), és hot cross bunt Nagypénteken esznek az angolok. Meg tudok különböztetni egy burritót egy chimichangától és tudom, hogy a José Cuervo Reposado-t legalább hétéves kék agavéból csinálják. Ez utóbbit az interneten olvastam. Azt is tudom, hogy sokszor bocsánatot kérni néha használ, de többnyire felesleges. Meg azt, hogy egy németórai példamondat évek elteltével is útmutatást adhat, és csak később jön rá az ember, mennyire komolyan gondolta. Tudom, hogy bármennyi tényt tudok is, hülye attól még lehetek.

A lényeg a lényeg, hogy végre szép szimmetrikus a korom újra. Kicsit megijedtem egy pár órára, hogy jaj, mi lesz, a velem egyidős XY már rég elismert művész én meg néha belegabalyodok egy egyszerű angol mondatba is és sokszor nem értem az embereket, de a dolgok állása kielégítő. Szerencsére példaképeim között nincs XY, így tök irreleváns, mi folyik vele. Tilda Swinton pedig csak egyre sikeresebbé és csodásabbá fejlődik az idő múlásával, úgyhogy: Swinton leszek.

Még egy dolog: Boldog anyák napját!

Mostanában leginkább dolgozom, alszom, eszem és vizsgára próbálok meg felkészülni, melyből kettő lesz a hónap folyamán - autizmusból és kriminálpszichológiából. Épp ezért jobbára mindig álmos vagyok, bár néha sikerül kialudni magam. Vezetek is, az új kocsival talán már könnyebben is megy, mint az előzővel, mert kisebb autó és lefulladni sem olyan könnyű vele (legalábbis nekem).

Nyárra lefoglaltam a környezetpszichológiai konferencia-részvételemet Glasgow-ba, amit már alig várok! 9 éve voltam először és utoljára Skóciában. Lefogadom, azóta is ugyanannyira esős, e téren semmi nem változhatott, de mégiscsak SKÓCIA ! ! !

Van egy olyan érzésem, hogy a következő nagy szerelmem Glasgow lesz, még ha azt is mondják róla, hogy csúnya iparváros. Ugyan… majd meglátjuk.

Nos, ezért tetszik Bristol.